Fazekasság

A fazekasság volt az egyik legelterjedtebb mesterség Gömör-Kishontban. Ezt bizonyítják Cserepes (Hrnčiarska Ves) és Fazekaszsaluzsány (Hrnčiarske Zalužany) kishonti falvak nevei. A múltban közel 40 fontos fazekasműhely volt a régióban, amelyek több száz embernek adtak munkát. Süvete (Šivetice) állítólag a tanító és a plébános kivételével minden fazekasnak otthont adott.

A Gömöri-Kishonti fazekasság fejlődésének egyik meghatározó tényezője a számos agyaglelőhely jelenléte volt, amely még exportcikké is vált. A tányérokat, tálakat és korsókat készítő fazekasok mellett azonban az agyagot a cserép- és téglagyártók is felhasználták. Néha még agyagsípokat, különböző figurákat, sőt a második világháború után egy ideig még a Domica-barlang (jaskyňa Domica) és a Csíz fürdő (Číž kúpele) látogatói számára készítettek belőle ajándéktárgyakat is. Az agyag magas kaolintartalma is hozzájárult ahhoz, hogy kiváló tűzállóságú termékeket állítsanak elő, amelyeket közvetlenül nyílt tűzön lehetett főzni. A helyi fazekasok akár 50 literes edényeket is tudtak készíteni. A Gömör-Kishonti klasszikus fazekasság csúcsidőszaka a 19. század volt. Ma már csak az utolsó két fazekas, Danka Bakšová és Paulína Kortišová tevékenykedik a régióban és őrzi a mesterség hagyományait Fazekaszsaluzsányban (Hrnčiarské Zalužan). Danka a Gömör-Kishont Regionális termék márka tulajdonosa is.