Rimabányai Evangélikus Templom

Az egyhajós román-gótikus épület a presbitérium sokszögű végével és díszes tornyával 1300 körül épült. 1415-ben Stiborici Stibor alatt kibővítették, és a belső tér burkolatát is megnövelték. Ebben az időszakban az épületet egy egyszerű, négyzet alaprajzú sekrestyébe vezető portállal is kiegészítették, amelyen a szentély freskófestménye látható.1500 körül ismét bővítették - a templom befogadóképességét a hajó nyugati meghosszabbításával növelték, és az ablakokat is kicserélték. A templomhajó déli homlokzatán található falfestmények valószínűleg ebből az időszakból származnak. A 16. század vége óta a templomot evangélikusok használják, akik átalakították a templom belsejét. Különösen a nyugati falon (1670-ben), majd később a déli és az északi falon (1726-ban) építettek fából készült emelvényt. A 17. század második felében a külső homlokzatokat is reneszánsz stílusúvá tették a sarokkövek formájában. 1783-ban fából készült kazettás mennyezetet készítettek. Ugyanebben az évben a templom sziluettje is jelentősen megváltozott, amikor a presbitérium keleti oldalához egy tornyot - a harangtornyot - építettek. Az épület az 1906-os átépítés során nyerte el mai külsejét, amikor a torony új sisakot kapott.

A belső térben, a templomhajó északi oldalán nagyméretű László-legenda ábrázolása maradt fenn 1370-ből. Alatta, részben a tribün mögé rejtve, három (valószínűleg votív) festmény található. Ezek királyi jelvényes szentekről szólnak, akiket a szakértők Szent Lajosnak, Szent Lászlónak vagy Szent Imrének neveznek. A szomszédos kép Árpád-házi Szent Erzsébetet vagy Szent Ilonát ábrázolja.

A presbitériumban az Végítélet jeleneteit és viszonylag jól megőrzött freskókat találunk, amelyek Szent Borbálát és Szent Györgyöt ábrázolják, amint egy sárkánnyal birkóznak.A festményeket csak az 1950-es években fedezték fel.

A tribün mellett az 1695-ből származó, fából faragott kórusszék, az 1745-ből származó oltár és a két évvel fiatalabb szószék a barokk korból származik.